A hőszivattyú a fűtéshez, vagy vízmelegítéshez szükséges energiát a levegőből vagy a földből szerzi. Elektromos áram felhasználásával ez 1:4 arányban hőenergiává alakul. Ez a nyereség egy nyomásnövelés által jön létre, amit egy elektromosan működtetett kompresszor hoz létre. Egy hőszivattyú mindössze néhány egyszerű alkatrészből áll: kompresszor, elpárologtató, kondenzátor (cseppfolyósító) és expanziós szelep. Zárt keringésben cirkulál a hűtőgáz, ami a föld melegét felveszi, és azt a kondenzátoron keresztül magas hőmérsékleten a fűtőrendszernek leadja.
A szükséges fűtési energia 60-80%-át ingyen a talajból, levegőből, vagy a talajvízből szerzi az elpárologtatón keresztül. (A maradék rész elektromos áramként a kompresszor meghajtáshoz szükséges.)
A környezetbarát fűtési rendszereket az állam támogatja. Egy hőszivattyús rendszer kiépítésénél a legkülönbözőbb támogatások, hozzájárulások és kölcsönök igényelhetők.
1-1,5m mélyen a talajba több száz méter műanyag csövet fektetnek vízszintesen. Egy fagyálló folyadék átpumpálása által veszi fel a talajhőt.
10kW-os fűtési teljesítményhez 300-480 m 2 földfelszínre van szükség.
Egy megfelelően mély fúrt lyukba műanyag csövekből álló talajszondát helyeznek. A hőt a fagyálló folyadék mélybe – és visszafelé áramláskor veszi fel. 10kW-os fűtési teljesítményhez talajminőségtől függően egy vagy több szondára van szükség.
A talajvizet egy szivattyú szívja fel egy kútból, és egy hőszivattyú lehűti. Azután egy “nyelőcsövön” keresztül ismét visszavezeti a talajba. A talajvíz egy ideális hőforrás, mivel egész évben megközelítőleg ugyanolyan a hőmérséklete.
A környezeti hőt a külső levegőből is fel lehet venni. Ez úgy történik, hogy egy ventillátor a levegőt egy hőcserélőn át beszívja és lehűti. A hőcserélő (párologtató) egy leolvasztó készülékkel van felszerelve, azért, hogy a hőszivattyút 0oC alatti hőmérsékleten is lehessen működtetni, igaz redukált fűtési teljesítménnyel és teljesítményszorzóval.